A napelemekkel kapcsolatban is egyre fokozódó tendencia, hogy az egyre több helyről érkező információ miatt nehezen állapítható meg róluk, hogy mennyire is jelentenek tiszta energiaforrást. Egyrészt azon érdekcsoportok, akik számára a gazdasági (és minden további ebből adódó) előnyt a fosszilis energiahordozók jelentik, azt hangsúlyozzák, hogy a napelemek gyártása és szállítása igencsak megterhelő a környezet számára, így a teljes életciklust tekintve nem beszélhetünk annyira tiszta energiáról, amennyire a napenergia melletti tábor ezt állítja.
Másrészt amíg épített környezetben sokkal elfogadóbbak ez emberek az épületek tetején lévő napelemek látványát illetően, addig a természeti környezetben már sokak szemét bántja a napelemparkok tájidegen jelenléte.
Harmadrészt a napelemek esetében is meg kell oldani az életciklusok végén a keletkezett hulladék kezelését, feldolgozását.
Vizsgáljuk meg objektíven, mi a helyzet a napelemek környezetterhelésével.
A napelemek felszerelése nem jár különösebb zajártalommal, telepítésük nem igényel az emberi és a természeti környezetre káros beavatkozást. Családi házak esetén akár egy nap alatt lezajló, gyors munkafolyamatról van szó.
Az egyértelműen tapasztalható, hogy működésük közben a napelemek sem zajártalommal nem járnak, sem szennyezőanyagot nem bocsájtanak ki.
A vizuális ártalmak a városban jóval kevesebb gondot okoznak, mint a természeti környezetben. A beépített területeken a napelemeket jellemzően tetőkre helyezik ki, így vagy nem is láthatóak, vagy a tetőkön a látványuk nem okoz esztétikai zavart. A természeti környezetben leginkább a művelés alól kivont területek esetén okozhat problémát a földműveléssel foglalkozó emberek érzelmi kötődése a termőföldhöz. Erre nagyszerű megoldást jelenthetnek azok a megemelt tartószerkezetek, amik lehetővé teszik a megzőgazdasági hasznosítást akár napelemmező alatt. Ugyanakkor elmondható, hogy a Magyarországon napjainkban telepítésre kerülő napelemparkok túlnyomó többsége mezőgazdasági termelésre nem vagy csak csekély mértékben alkalmas területeken valósul/valósult meg, mivel a jobb minőségű területeket a Földhivatalok többnyire nem engedik ki a művelés alól. Ezeken a területeken is bevett gyakorlat, hogy a park elemei között növő füvet birkákkal legeltetik le, így a legelő funkció általában megmarad. Egyre többet hallani mostanában arról is, hogy más másodhasznosítás is történik ezeken a területeken, ilyen lehet pl. méhek kihelyezése, akik a területen szabadon és rovarirtóktól, permetezőszerektől mentes virágokból tudják a nektárt kigyűjteni.
A fentiek szerint tehát a napelemek esetében nem is kiépítésük és használatuk, hanem a gyártásuk és a szállításuk adja a legtöbb okot a kritikára.
A mai napelemek gyártása igencsak alapanyag- és energiaigényes. A vékonyrétegtechnológia mindkét szempontból előnyösebb, emellett adalékanyagból is jóval kevesebbre van szükség. A napelemek alapanyagát adó szilícium bányászata veszélyesnek mondható, a belélegzett por légzőrendszeri irritációt okoz. Ez az alkotóelem azonban nemcsak a napelemekhez köthető, mert a szilíciumból sok más dolgot is előállítanak. Például processzorokat, amiket pedig a laptopjaink és okostelefonjaink használnak. Az áramtermelő szilíciumlemezek legyártása során veszélyes anyagokat is alkalmaznak, ráadásul mérgező melléktermékek is keletkeznek, amelyekről a napelemipar szaklapja ír részletesen. Ez persze csak akkor okoz súlyos problémát, ha nem megfelelőek a munkabiztonsági- és környezetvédelmi előírások.
A szállításuk nem környezetszennyezőbb, mint más, Kínában gyártott termékek szállítása és ezzel kapcsolatban is elmondható, hogy a napelemek egyre kompaktabbá válásával a szállítás során keletkező környezeti terhelés is egyre csökkenő tendenciát mutat.
Ami pedig az újrahasznosításukat illeti: erre a problémára napjainkra jól működő folyamatok kerültek kialakításra, melyeknek a további fejlődésére számíthatunk.
„A megújuló energiaforrások összehasonlítása a különböző energiaátalakítók életciklusának környezeti hatásai szerint” című tanulmány alapján a napelemek ingyenes visszavételére és újrahasznosítására 2014-ben lépett életbe az európai WEEE-irányvonal (Waste Electrical and Electronic Equipment Directive). Egy fotovoltaik modult közel 96 százalékában lehet jelenleg újrahasznosítani. A visszamaradó szilícium ugyanúgy alkalmas továbbfunkcionálni szolárcellaként, mint az először felhasznált. A napelem, a szélturbina, a biogázerőmű és a vízturbina életciklusát összehasonlítva a napelemek előállítása során keletkezik a legkevesebb CO. Tehát a megújuló energiaforrásokon belül is itt tapasztalható a legalacsonyabb CO-kibocsátás, a fosszilis energiahordozókkal összehasonlítva pedig még markánsabb a különbség.
Ebből az összefoglalóból is jól látható, hogy a napelemek környezetre gyakorolt negatív hatása eltörpül a nem megújuló energiahordozókéhoz képest, így mindenkit csak bátorítani tudunk a napelemek telepíttetésére.